Halihó!

Megint rég voltam, sajnálom, de most itt vagyok :D Szinte minden nap gondoltam arra, hogy írni kéne a blogba, de nagyon nehéz ősszehozni egy elegendő hosszúságú és nem ősszevissza cikket, főleg, hogy szinte minden cikkhez bele kell ásnom magam a kis pici lelkembe... ami nem túl kellemes.

Sajnos átlagos tiniként én is életem párját keresem, ami egy elég nehéz feladat, felnőttként is nemhogy ilyen korban. A korosztályomban lévő fiúk azonban nem éppen hosszútávra terveznek így még nehezebb.
Arra már rájöttem, hogy a (mondjuk úgy) komoly személyiségem nem is tűr el éretlen kisfiúkat. Ám a probléma ott kezdődik, hogy ha 18 évesen szeretnél járni egy nálad 8-10 évvel idősebb férfival (igen arra már mondhatjuk, hogy férfi), akkor nem lesz épp jó híred, mivel az emberek nem azt fogják láni, hogy te egy komoly tartós kapcsolatot keresel, hanem... Sajnos ilyen a világ, rosszindulat és irigység mardossa az embereket.

Csak, hogy személyesebb legyen a blog megpróbálom szavakba önteni mi is zajlik le bennem mostanában.

Igen én is irigy vagyok, mint mindenki más... Csak úgy gondolom, hogy nem mindegy hogyan irigy az ember: Ha valamilye nincs meg és úgy irigy a másikra, vagy úgy, hogy mindene megvan de neki mégis az kell ami a másiké.
Azon emberek közé tartozom, akin nem látszik milyen mély ponton is van, így mindenki azt hiszi minden rendben. A másik probléma, hogy kifogom az olyan barátokat akik a legszeretethiányosabbak, amivel nincs probléma, csak... Mostani "legjobb barátnőm" is ugyan ilyen. Ne értsétek félre én tényleg azt hittem, hogy legjobb barátok vagyunk, de amikor azt vágja a képembe, hogy értem nem jönne el egy olyan koncertre amin utoljára láthatom azt a bandát amiért majd meghalok úgy szeretem, de olyan srácért akit kb 2 hete ismer és 4 évvel fiatalabb, úgy hogy van barátja, viszont elmenne... Ezt nem érzem korrektnek, főleg úgy, hogy ez nem az első eset, de ha nekem nem tetszik valami, akkor egy szemét paraszut vagyok...
A másik az, hogy pontosan tudja mi az amire vágyom teljes szívemből és tudja, hogy közelsem vagyok abban a helyzetben - mondjuk ki: arra vágyom, hogy végre valakinek fontos legyek és érezzem, hogy szüksége van rám, szeret és ezt visszafelé és igaz legyen- és panaszkodik nekem, hogy ő mennyire szeretethioányos, mert egyszerre 4 sráccal beszélget ebből 4 bele van zúgva és ő is mind a négybe és az egyik a pasija... Én még annak is örülnék, ha egyvalaki legalább írna nekem, nem hogy még belém is legyen zúgva.

Egy olyan hétvégén vagyok túl, ami mondjuk úgy nyomot hagyott bennem. Bátyámmal és a haverjaival elmentünk kocsmázni (évente kb 2-szer ha megyek kocsmába). Eleinte megbántam, hogy elmentem, mert minden bajom volt, de aztán hiába mondogatták nekem, hogy de szar a buli én akkor is nagyon jól éreztem magam. Csatlakozott hozzánk egy három fős társaság, akik elég viccesek voltak, de nagyon aranyosak, az egykük pedig nagyon-nagyon szimpatikus. Először fel sem tűnt szegény, mert nagyon szűkszavú (pont mint én), de utána minden megnyilvánulását figyeltem és nagyon megtetszett. Mint kiderült 8 évvel idősebb mint én, de úgy vagyok, hogy nem érdekel, mert először éreztem azt, hogy igazán vonz valaki. A külsője, a személyisége, igaz nem ismerem túlságosan, de amit láttam az... az nagyon tetszett. Sajnos nem nagyon... javítom egyáltalán nem látok át az embereken, így csak remélni tudom, hogy én is tetszettem neki, mivel elég sokat néztünk egymás szemébe, bár lehet csak én képzelem bele. Sajnos az elköszönéshez fűzött terveim meghiúsultak, mivel nem tudtunk elköszönni, így körülbelül mindent feladtam vele kapcsolatban és már próbáltam kiirtani magamból minden "emléket" vele kapcsolatban, amikor a drága bejelölt Facebook-on. Tudom ez nem jelent semmit és stb, de úgy érzem így legalább van 1% esélyem a korábbi -10%-hoz képest. Már csak azt kell kitalálnom, hogy ha nem kezdeményez hogyan tegyem ezt meg én. Kár, hogy olyan beszari vagyok, hogy még életemben még leszólítani sem mertem egy srácot XD Na mindegy XD

Hali Mindenkinek!

Így az iskola első napján úgy gondoltam elmesélem mi történt velem a minap :D ...

Vasárnap este két barátnőmmel elmentünk egy Tisza parton megrendezett mini koncertre :D A zene nagyon jó volt, két szlovák banda lépett fel :D Iszogattunk, beszélgettünk, amíg nem kezdődött, illetve amikor pakolásztak az előadók. Sajnos rám nincs túl jó hatással az alkohol, így a szokásos állapotomba zuhantam általa. Ezt neveztem el "Kaktusz-mód"-nak, néha ez kiegészül "Szomorú-kaktusz-mód"-dá, ami már nagyon fájdalmas (főleg barátnőim/legjobb barátnőm számára). Ez azt takarja, hogy begubózok, elkezdek gondolkodni olyan dolgokon amin nem kéne, például, hogy miért nem találok végre egy értelmes srácot, ezután természetesen azok következnek amik az előző párkapcsolataimban nem éppen jónak titulálható pillanataiban történtek. Mondhatjuk, hogy a lelki traumáim, amiket magamnak okoztam.
Na de visszatérve a mostani állapotom még nem volt annyira szörnyű, de történt valami amire nem számítottam. Van egy edzőtársam aki közel két éve tetszik, ebben volt időszak amikor utáltam, mert direkt bunkózott, azóta is azt az időt próbálom visszahozni. Sajnos túlságosan kedves személyisége van, és figyelmes, ami mondhatjuk, hogy a gyengém, nem mellesleg kábító a mosolya. Hát összefutottunk, egy ROCK (hardcore) KONCERTEN, úgy hogy egyszer leoltott hogy a rockerek milyen undorítóak stb... Na a lényeg az hogy nem volt egyedül. Éppen sétálgattunk a barátnőimmel, a lámpáktól kicsit messzebb így nem láttam, hogy kik jönnek mögöttünk csak azt, hogy egy pár kézenfogva. Egyszercsak hallottam a nevemet és miután a hang tulajdonosa elmondta a nevét kicsit meglepődtem. Odamaentem hozzájuk, kérdezte mit keresek ott stb, és a lelkemre kötötte, hogy vigyázzak magamra... Ezután bemutatta a barátnőjét. Remélem nem vették észre milyen kínos volt számomra a helyzet. Úgy döntöttem elég volt a társaságukból és elindultam a barátnőim után, de még párszor meg kellett ígérnem, hogy vigyázok magamra, meg hogy minden rendben lesz (kb mintha egy 7 éves lettem volna).

Természetesen ezután átváltottam szimpla kaktuszból szomorú kaktuszba, mert "Miért is ne?!" Egész hazaúton lelkiztünk LB-mmel és amikor a kapunk előtt beszélgettünk (szerencsére már a jövőbeli terveinkről, azon belül az egyetemről) egy biciklis ránkkiáltott, hogy idézem "Ezután már alvás!"... Találjátok ki, hogy ki volt... Szerintem nem lesz nehéz (:

Sajnálom, ha ez a téma nem túl érdekes számodra, de egyre közelítve a felnőtté váláshoz egyre szorul a hurok a nyakam körül és egyre elviselhetetlenebb a magány. Persze.. mit tudhat egy 18 éves a magányról.. de amikor úgy érzed, senkinek nem vagy fontos, az a világon a legszörnyűbb érzés. Még soha nem szerettem és nem is szerettek, és azt keresem aki a mindenem lesz és nem tud nélkülem élni. Azt hiszem egy álomvilágban élek... De egyszer csak felébredek.

A mai nappal elkezdődött a tanítás és ezzel egy zsúfolt tanév. Szalagavató, tranulás, OKTV, nyelvvizsga, egyetemi jelentkezés, ballagás, érettségi... Iszonyatosan féltem ettől az évtől és őszintén még nem múlt el a félelmem. De minden tőlem telhetőt beleadok!

A mozgalmas tanév még csak bemelegít, így talán tudom követni és szeretném megörökíteni pillanatnyi érzelmeimet, történéseimet ezáltal a blog által. Köszönöm, ha elolvasod, nekem már az is rengeteget segít, hogy kiírhatom magamból. :D

Ma egy ismert bandától szeretném veletek megosztani kettő kedvencemet :D
Jó hallgatózást :D

Kijelenthetjük, hogy nem tudok blogolni XD Pedig szeretnék XD

Az elmúlt időszakban vagy iszonyatosan unatkoztam, vagy szaladt velem az élet.

Múlt héten (augusztus 16-23) megtettem első külfldi utazásomat, egy hihetetlenül kedves osztrák családhoz. Egyedül voltam velük, ígyrákényszerültem a német nyelv gyakorlására, ami többé kevésbé ment is :D Sok tapasztalattal és felejthetetlen élménnyel tértem haza erről a csodálatos, ám kimerítő hétről :D Talán egy másik bejegyzésben elmesélem, pontosan milyen volt ;)

Miután hazajöttem, sőt még haza se értem, amikor már újra a nyakamba zúdult a való élet, az összes problémájával. Bizonyos dolgokra rájöttem ezalatt a pár nap alatt, szinte fájt a felismerés. Nem szeretnék a visszatérésem első napján nyavajogni, úgyhogy ezt majd máskor hozom fel :)

Magam is tapasztalom, hogy milyen nagy hatással lehetnek a könyvek egy ember életére, érzelmi világára, gondolkodására. Hozzá kell tenni, hogy három évvel ezelőtt még a gondolat sem futott át a fejemen, hogy könyvet vegyek a kezembe, sok minden más volt. Azóta imádok olvasni, csak nehezen találok érdeklődésemnek megfelelő könyveket. Most viszont sikerült. Tegnap fejeztem be Rebecca Donovan Elakadó lélegzet című művét, és elkezdem a második kötetet, az Visszafojtott lélegzetet. Tudni kell, hogy imádom a lélektani könyveket, így le sem tudtam tenni. Elgondolkodtató a történet, én ajánlom mindenkinek. Természetesen jelen van a tökéletes szerelmi szál, de nem egy tökéletes idilli világban játszódik, mint ahogy sok más történet. És engem pont ez ragadott meg.

Még így a végére megosztanék veletek egy általam nagyon kedvelt zenét :D Jó hallgatózást :D

Sajnos a fogalmazásom még mindig gyatra és a gondolataim ugrálnak egyik témából a másikba, így sajnos nem tudok összefüggő, terjedelmes bejegyzéseket írni. Remélem azért valahogy túl lehet élni. Köszönöm, hogy elolvastad :)

Hamarosan jelentkezem :D

Halihó! :D

Mint látjátok nem az erősségem a rendszeres blogolás. Az elmúlt időszakban nagyon felpörgött körülöttem az élet, de most újra nagyon belassult. Szakítottam a barátommal, mert nem ő volt az igazi. Az a vicces, hogy olyan beképzelt, hogy bunkózott, mert azt hiszi pár napon belül térden fogok csúszni azért hogy visszafogadjon XD Azt várhatja!

Szerintem eddig még nem említettem, de kimondhatatlan módon rajongom a kaktuszokért *-* Szerelmeim! Jelenleg azon vagyok, hogy minél többet és minél több félét beszerezzek :D Az abalakom már tele van velük, de kaktuszból sosem elég!!! Talán képeket is fogok feltölteni róluk ;)

Szeretnék megosztani veletek egy (számomra) nagyon szép zenét, biztosan ismeritek, legalább hallásból, az előadókat. A 2Cellos feldolgozott egy nagyon híres zeneszámot, az eredetinek nem vagyok nagy rajongója, de az ő előadásukban levett a lábamról. Remélem nektek is tetszeni fog :D

Nagyon tisztelem azokat az embereket, akik hangszeren játszanak, nekem is nagy vágyam, hogy zenélhessek, de eddig sajnos még nem volt rá lehetőségem. Amikor ilyen tehetséges előadókat hallgatok a szívem táncol a helyében.

Köszönöm, ha elolvastad :)

További szép napot!

Üdv! :D

Mindig is szörnyű voltam az első blogbejegyzések megírásában, így nézzétek el nekem a bénázást :) köszönöm :)

Elég nehéz természetem van, mivel nem vagyok túl bőbeszédű ember. Sokszor azt hiszik az emberek hogy nem érdekelnek és azért nem beszélek, de közben csak nem tudom mit mondhatnék. Sajnos túlságosan hozzászoktam hogy én vagyok a hallgató fél és senkinek nincs szüksége arra, hogy elmondjam a véleményem, amit gondolok.
A külsőm miatt sokszor elítélnek, azt hiszik egy hülye, bunkó, nagypofájú lány vagyok, eközben rendszeresen sportolok, egyetemre szeretnék menni, nagyon jó matekos vgayok és szeretem is , ami valljuk be elég ritka, szeretem boldoggá tenni az embereket, mosolyt csalni az arcukra. Persze rovker vagyok, és ez nagyon is látszik rajtam, de nem kéne, hogy emiatt elítéljenek, mert lehet hogy a külsőm vad, de belül érzelmesebb vagyok mint gondolná az ember.
Ez a másik ami miatt sokat szenvedek, túl érzelmes vagyok, rengeteg dolgot megbánok. Iszonyatosan félek a visszautasítástól és emiatt félek kimondani dolgokat, akár a éleményem akár az érzelmeimet.
Ám most úgy érzem, kicsit boldogabb vagyok mint régen :) Felpörgött körülöttem az élet én pedig csak sodródom új életem hullámaival :)

Ez a blog abból a célból indult, hogy ezeket az élményeimet leírhassam és megmaradjanak, hogy egyszer, jópár év múlva visszaolvashassam őket :D