Hali Mindenkinek!

Így az iskola első napján úgy gondoltam elmesélem mi történt velem a minap :D ...

Vasárnap este két barátnőmmel elmentünk egy Tisza parton megrendezett mini koncertre :D A zene nagyon jó volt, két szlovák banda lépett fel :D Iszogattunk, beszélgettünk, amíg nem kezdődött, illetve amikor pakolásztak az előadók. Sajnos rám nincs túl jó hatással az alkohol, így a szokásos állapotomba zuhantam általa. Ezt neveztem el "Kaktusz-mód"-nak, néha ez kiegészül "Szomorú-kaktusz-mód"-dá, ami már nagyon fájdalmas (főleg barátnőim/legjobb barátnőm számára). Ez azt takarja, hogy begubózok, elkezdek gondolkodni olyan dolgokon amin nem kéne, például, hogy miért nem találok végre egy értelmes srácot, ezután természetesen azok következnek amik az előző párkapcsolataimban nem éppen jónak titulálható pillanataiban történtek. Mondhatjuk, hogy a lelki traumáim, amiket magamnak okoztam.
Na de visszatérve a mostani állapotom még nem volt annyira szörnyű, de történt valami amire nem számítottam. Van egy edzőtársam aki közel két éve tetszik, ebben volt időszak amikor utáltam, mert direkt bunkózott, azóta is azt az időt próbálom visszahozni. Sajnos túlságosan kedves személyisége van, és figyelmes, ami mondhatjuk, hogy a gyengém, nem mellesleg kábító a mosolya. Hát összefutottunk, egy ROCK (hardcore) KONCERTEN, úgy hogy egyszer leoltott hogy a rockerek milyen undorítóak stb... Na a lényeg az hogy nem volt egyedül. Éppen sétálgattunk a barátnőimmel, a lámpáktól kicsit messzebb így nem láttam, hogy kik jönnek mögöttünk csak azt, hogy egy pár kézenfogva. Egyszercsak hallottam a nevemet és miután a hang tulajdonosa elmondta a nevét kicsit meglepődtem. Odamaentem hozzájuk, kérdezte mit keresek ott stb, és a lelkemre kötötte, hogy vigyázzak magamra... Ezután bemutatta a barátnőjét. Remélem nem vették észre milyen kínos volt számomra a helyzet. Úgy döntöttem elég volt a társaságukból és elindultam a barátnőim után, de még párszor meg kellett ígérnem, hogy vigyázok magamra, meg hogy minden rendben lesz (kb mintha egy 7 éves lettem volna).

Természetesen ezután átváltottam szimpla kaktuszból szomorú kaktuszba, mert "Miért is ne?!" Egész hazaúton lelkiztünk LB-mmel és amikor a kapunk előtt beszélgettünk (szerencsére már a jövőbeli terveinkről, azon belül az egyetemről) egy biciklis ránkkiáltott, hogy idézem "Ezután már alvás!"... Találjátok ki, hogy ki volt... Szerintem nem lesz nehéz (:

Sajnálom, ha ez a téma nem túl érdekes számodra, de egyre közelítve a felnőtté váláshoz egyre szorul a hurok a nyakam körül és egyre elviselhetetlenebb a magány. Persze.. mit tudhat egy 18 éves a magányról.. de amikor úgy érzed, senkinek nem vagy fontos, az a világon a legszörnyűbb érzés. Még soha nem szerettem és nem is szerettek, és azt keresem aki a mindenem lesz és nem tud nélkülem élni. Azt hiszem egy álomvilágban élek... De egyszer csak felébredek.

A mai nappal elkezdődött a tanítás és ezzel egy zsúfolt tanév. Szalagavató, tranulás, OKTV, nyelvvizsga, egyetemi jelentkezés, ballagás, érettségi... Iszonyatosan féltem ettől az évtől és őszintén még nem múlt el a félelmem. De minden tőlem telhetőt beleadok!

A mozgalmas tanév még csak bemelegít, így talán tudom követni és szeretném megörökíteni pillanatnyi érzelmeimet, történéseimet ezáltal a blog által. Köszönöm, ha elolvasod, nekem már az is rengeteget segít, hogy kiírhatom magamból. :D

Ma egy ismert bandától szeretném veletek megosztani kettő kedvencemet :D
Jó hallgatózást :D