Halihó!

Megint rég voltam, sajnálom, de most itt vagyok :D Szinte minden nap gondoltam arra, hogy írni kéne a blogba, de nagyon nehéz ősszehozni egy elegendő hosszúságú és nem ősszevissza cikket, főleg, hogy szinte minden cikkhez bele kell ásnom magam a kis pici lelkembe... ami nem túl kellemes.

Sajnos átlagos tiniként én is életem párját keresem, ami egy elég nehéz feladat, felnőttként is nemhogy ilyen korban. A korosztályomban lévő fiúk azonban nem éppen hosszútávra terveznek így még nehezebb.
Arra már rájöttem, hogy a (mondjuk úgy) komoly személyiségem nem is tűr el éretlen kisfiúkat. Ám a probléma ott kezdődik, hogy ha 18 évesen szeretnél járni egy nálad 8-10 évvel idősebb férfival (igen arra már mondhatjuk, hogy férfi), akkor nem lesz épp jó híred, mivel az emberek nem azt fogják láni, hogy te egy komoly tartós kapcsolatot keresel, hanem... Sajnos ilyen a világ, rosszindulat és irigység mardossa az embereket.

Csak, hogy személyesebb legyen a blog megpróbálom szavakba önteni mi is zajlik le bennem mostanában.

Igen én is irigy vagyok, mint mindenki más... Csak úgy gondolom, hogy nem mindegy hogyan irigy az ember: Ha valamilye nincs meg és úgy irigy a másikra, vagy úgy, hogy mindene megvan de neki mégis az kell ami a másiké.
Azon emberek közé tartozom, akin nem látszik milyen mély ponton is van, így mindenki azt hiszi minden rendben. A másik probléma, hogy kifogom az olyan barátokat akik a legszeretethiányosabbak, amivel nincs probléma, csak... Mostani "legjobb barátnőm" is ugyan ilyen. Ne értsétek félre én tényleg azt hittem, hogy legjobb barátok vagyunk, de amikor azt vágja a képembe, hogy értem nem jönne el egy olyan koncertre amin utoljára láthatom azt a bandát amiért majd meghalok úgy szeretem, de olyan srácért akit kb 2 hete ismer és 4 évvel fiatalabb, úgy hogy van barátja, viszont elmenne... Ezt nem érzem korrektnek, főleg úgy, hogy ez nem az első eset, de ha nekem nem tetszik valami, akkor egy szemét paraszut vagyok...
A másik az, hogy pontosan tudja mi az amire vágyom teljes szívemből és tudja, hogy közelsem vagyok abban a helyzetben - mondjuk ki: arra vágyom, hogy végre valakinek fontos legyek és érezzem, hogy szüksége van rám, szeret és ezt visszafelé és igaz legyen- és panaszkodik nekem, hogy ő mennyire szeretethioányos, mert egyszerre 4 sráccal beszélget ebből 4 bele van zúgva és ő is mind a négybe és az egyik a pasija... Én még annak is örülnék, ha egyvalaki legalább írna nekem, nem hogy még belém is legyen zúgva.

Egy olyan hétvégén vagyok túl, ami mondjuk úgy nyomot hagyott bennem. Bátyámmal és a haverjaival elmentünk kocsmázni (évente kb 2-szer ha megyek kocsmába). Eleinte megbántam, hogy elmentem, mert minden bajom volt, de aztán hiába mondogatták nekem, hogy de szar a buli én akkor is nagyon jól éreztem magam. Csatlakozott hozzánk egy három fős társaság, akik elég viccesek voltak, de nagyon aranyosak, az egykük pedig nagyon-nagyon szimpatikus. Először fel sem tűnt szegény, mert nagyon szűkszavú (pont mint én), de utána minden megnyilvánulását figyeltem és nagyon megtetszett. Mint kiderült 8 évvel idősebb mint én, de úgy vagyok, hogy nem érdekel, mert először éreztem azt, hogy igazán vonz valaki. A külsője, a személyisége, igaz nem ismerem túlságosan, de amit láttam az... az nagyon tetszett. Sajnos nem nagyon... javítom egyáltalán nem látok át az embereken, így csak remélni tudom, hogy én is tetszettem neki, mivel elég sokat néztünk egymás szemébe, bár lehet csak én képzelem bele. Sajnos az elköszönéshez fűzött terveim meghiúsultak, mivel nem tudtunk elköszönni, így körülbelül mindent feladtam vele kapcsolatban és már próbáltam kiirtani magamból minden "emléket" vele kapcsolatban, amikor a drága bejelölt Facebook-on. Tudom ez nem jelent semmit és stb, de úgy érzem így legalább van 1% esélyem a korábbi -10%-hoz képest. Már csak azt kell kitalálnom, hogy ha nem kezdeményez hogyan tegyem ezt meg én. Kár, hogy olyan beszari vagyok, hogy még életemben még leszólítani sem mertem egy srácot XD Na mindegy XD